csutora × A: 1700 Csutorás [sz.]; Csuturás [sz.] [szn.] (SzT.); 1703–1704 csutorákat (KecskTört. 4: 91); 1720 Csutarákotis (SzT.); 1756 Csútorákra (SzT.); 1792 tsotorákkal (NSz.) J: 1 1700 ? ’lapos kulacs; hordócska | Holzflasche, Fäßlein’ (), 1703–1704 ’ua.’ (); 2 1700 ? ’a pipaszár szívókája | Mundstück der Tabakpfeife’ (), 1720 ’ua.’ ()

Vándorszó. |  ≡  Ol. ciotola ’edény, tálka’; rom. ciutură, [végartikulussal] ciutura ’kulacs’, (N.) ’kút-, vizesvödör; a malomkerék lapátja; a pipaszár szopókája’; szbhv. čutura ’kulacs’; szln. čutara ’ua.’; szlk. čutora ’kulacs; a pipaszár szívókája’; stb. Az olasz és román nyelvi hatás által vált elterjedtté [lat.  (vulg.) *ki̯utola ’tálacska, csésze’ < gör. κoτύλη ’ua.’].  ⇒⌂  A magyarba a románból (a szóvégi a-hoz vö. →áfonya stb.) és a szerbhorvátból került.  ⌂⇒  A szó további elterjedésében a magyar is szerepet játszhatott.

EtSz.; TESz.; EWUng. katlanNsztcsutora