csucsorodik A: 1767 tsútsorodáſa [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1795 tsutsorodásokhoz [sz.] (NSz.); 1802 csucsorodik [▽] (Nszt.) J: 1 1767 ’dudorodik; kidülled | sich zuspitzen; hervorstehen’ (↑); 2 1802 ’keletkezik; 〈vkinek jókedve〉 kerekedik | entstehen; jmdn anwandeln 〈Lust〉’ (↑); 3 1837 ’csúcsosra összehúzódik 〈száj〉 | sich zuspitzen 〈Mund〉’ (NSz.)

csucsorít A: 1803 tsutsorítni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Spitzen a.) J: ’〈szájat〉 csúcsosra összehúz | (den Mund) spitzen’

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; a képző deverbális természete arra utal, hogy az abszolút tő egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehetett, amelynek a névszói értékű tagja a →csúcs. A végződés visszaható, illetve műveltető igeképző.  ∼  Ugyanebből a relatív tőből a folyamatos melléknévi igenév -i képzőjével keletkezett: csucsori ’kereken kiálló ‹ajak›’  (1861: MNyszet. 6: 320).  ⌂  A szócsalád keletkezésben a rokon értelmű, hasonló alaktani felépítésű →domború szócsaládja is közrejátszhatott.

☞ EtSz. csúcs a.; TESz.; EWUng.→ csúcs, csücsörítNszt ↪csucsorít; ↪csucsorodik