csiákol × A: 1531 ſÿakol wala (ÉrsK. 162); 1890–1906 csiákol (ÚMTsz.) J: 1 1531 ’serceg, sistereg | knistern’ (↑); 2 1890–1906 ’(panaszosan) csipog | (jämmerlich) piepsen’ (↑)
csiápol × A: 1616 siapolua [sz.] (NySz.); 1803 tsiápolly [l-j] (NSz.); 1837 Csiapolni [sz.] (NSz.); nyj. csihápol (ÚMTsz.) J: 1 1616 ’(panaszosan) csipog | (jämmerlich) piepsen’ (↑); 2 1803 ’cseveg; lármáz | plaudern; lärmen’ (↑); 3 1823 ’tengődik | vegetieren, siechen’ (TudGyűjt. 10: 66)
Származékszó. | ≡ A →sí¹ szóból keletkezett -kol, ill. -pol gyakorító képzővel; az alaktanához vö. →kovákol, csiripol (→csiripel) stb. A szó eleji s > cs hangváltozás a →csipog hatására mehetett végbe. A csiápol 3. jelentése metonimikusan keletkezett az 1. jelentés alapján. ≂ Valószínűleg idetartozik: csiadoz ’ijedezve kiáltoz’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 494).
☞ TESz. csiápol a.; EWUng.→ sí¹