csinnadratta A: 1860 csindaratta-bummaratta (NSz.); 1866 csindedaratta (NSz.); 1877 Csintaratta (MNy. 68: 336); 1879 csinnaratta (NSz.); 1881 csinnadratta (Nszt.); 1890 csinadrattát (Nszt.) J: ‹fn› 1 1860 ’hangos zene | überlaute Musik, Tschintarata’ (NSz.) (↑); 2 1881 ’zaj; lárma | Geräusch; Lärm’ (Nszt.) (↑) | ‹isz› 1881 ’figyelemfelkeltő szóként v. hangos zene zajának utánzására | 〈Schallw für Klimbim, für überlaute Musik〉’ (Nszt.) (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Tschintarata ’túlságosan hangos zene’, (B.) tschinnadra ’ua.; hangos rézfúvós zene’, tsching taratata ’‹a rézfúvós zene jellegzetes hangjának utánzására›’ [hangutánzó-hangfestő]. ∼ Idetartoznak: csintadra ’csinnadratta’ (1872: NSz.); csindara ’‹a rézfúvós zene jellegzetes hangjának utánzására›’ (1881: Nszt.); ezek vagy a bécsi németből (↑) kerültek át vagy a magyarban szóösszerántással keletkeztek.
☞ TESz.; Kelemen J.: Mondsz. 73; EWUng.→ csim-bumNszt csinnadratta