csikar A: 1756 meg csikarta (MNy. 70: 94); 1784 tſikorni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 90) J: 1 1756 ’〈görcsös〉 fájdalmat okoz | zwicken, kneifen’ # (MNy. 70: 94) (↑); 2 1756 ’karmol; karcol | kratzen; ritzen’ (MNy. 70: 94) (↑); 3 1784 ’csikorogtat; fogat csikorgat | knarren lassen; mit den Zähnen knirschen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 90) (↑); 4 [ma ki~] 1787 ’kicsikar; kizsarol | abdringen; erpressen’ # (Nszt.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csikorog szócsaládjával azonos. A szóvég -r gyakorító képző. Hasonlóan más finnugor nyelvekben is: osztj. (V.) ťi̮kər- ’csikorog, nyikorog, recseg’; votj. (Sz.) ǯuki̮rt- ’röfög, röffen(t) ‹disznó›; csikorog, nyikorog, recseg ‹kocsikerék›’; md. (E.) čikur, (M.) čikor ’csikorgás, nyikorgás, recsegés’. A magyar szóval való etimológiai kapcsolata tisztázatlan. ≁ Valószínűleg nem tartozik ide: 1469 czikar [szn.] (MNy. 57: 362).
☞ EtSz.; MSzFE. csikorog a.; TESz.; EWUng.→ csík¹, csikorogNszt csikar