csercse × A: 1526 ւerւeľey̋th (SzékK. 63); 1583 Czerczet (RMNy. 2/2: 302); 1591 choͤrchent (EtSz.); 1757 csercsejét [?✐] (NSz.); 1808 Tsörtse, Tsörtsö́ (Sándor I.: Toldalék); 1862 Csėrcse (CzF.); nyj. csërcsëj (Bakos F.: REl. 211) J: 1 1526 ’fülbevaló | Ohrgehänge’ (↑); 2 1583 ’bőrlebernyeges állat | Tier mit Wampe’ (↑); 3 1784 ’bőrlebernyeg | Wampe’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 80)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. cercel, cercei [többes szám] ’fülbevaló; bőrlebernyeg’ [lat. circellus ’kis gyűrű, karika’]. ⌂ A csercselye változat lehetett az elsődleges. A csercse alak vagy a román többes számú alakból vagy a birtokos személyjelnek értelmezett -je (< -lye) elhagyásával keletkezett.
☞ EtSz.; Drăganu: Rom. 584; TESz.; EWUng.→ cirkusz