cseng-bong A: 1772 csengő-bengő [sz.] (NySz.); 1777 cseng, bong (Nszt.); 1877 csėng-bėng (NSz.) J: 1 1772 ’cseng | klingen, tönen’ # (↑); 2 1845 ’tengődik | vegetieren, siechen’ (NSz.)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ A →cseng + →bong tagokból áll; a keletkezésmódjához vö. →dúl-fúl, fúr-farag (→fúr) stb. A 2. jelentés a →cselleng hatásával magyarázható. ∼ Hasonló ikerszók ugyancsak hangutánzó-hangfestő eredetű tagokból: kong-bong ’zeng, zúg’ (1621: Szenczi Molnár: Dict.); zeng-bong ’zúg, csobog, mormol’ (1648: NySz.); cseng-peng ’cseng, csilingel’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Pengetni a.); stb.
☞ TESz.; EWUng.→ bong, csengNszt ↪cseng-bong