csender × A: 1219/ ? Senguer [szn.] (VárReg. 86.); 1381 ? Chenger [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 468); 1667 Csender Pataka [hn.] (SzT.); 1731 tsender harasztasok (SzT.); 1862 Csendėr (CzF.); 1863 csëngër (MTsz.) J: ‹fn› 1667 ? ’cserje, bozót | Gesträuch’ (↑), 1801 ’ua.’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.) | ‹mn› 1731 ’cserjés, bozótos | strauchig’ (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az nd ~ ng hangcsere csak ritkán fordul elő; esetleg hasonló jelenséghez vö. →ronda : (N.) rangasz ’hanyag, gondatlan, rongyos, züllött’ (MTsz.).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.