csemete A: 1211 ? Cemete [szn.]; Chemata [szn.] (OklSz.); 1211 ? Chymotey [szn.] (MNyTK. 58: 24); 1328 Chemetw [szn.] (OklSz.); 1392 Chemethe [szn.] (ZsigmOkl. 1: 268); 1416 u./³ czemeteit (AporK. 53); 1508 ւomotai (DöbrK. 152); 1585 Tsoͤmoͤte (Cal. 88); 1604 Czeméte (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1211 ? ’növényi hajtás; fiatal fa | Sprößling; Lode’ (↑), 1416 u./³ ’ua.’ (↑); 2 1522 ’gyermek | Kind’ (KeszthK. 26) Sz: csemetéz 1416 u./³ czemétézo̗̗ [sz.] (AporK. 53) | csemetésít 1493 k. megh chemeteesýhteed (FestK. 383–384) | csemetésül 1493 k. chemetheesewlthný [sz.] (FestK. 234)
Valószínűleg olasz jövevényszó. | ≡ Ol. (R.) cimette [többes szám], (vel.) cimeta, (fri.) cimete: ’zsenge növényi hajtás; rügy, bimbó’ [< ol. cima ’csúcs, hegyes vég, ághegy’]. ⚠ A →csuma szóból származékszóként való magyarázata kevésbé valószínű, bár mindkét olasz eredetű szó összefüggésben áll vele.