cselleng A: 1549/ ala chellege (Tinódi: Cronica d4b); 1553/ ciellegnec (Tinódi: Cronica B4a); 1582 szellegoͤ [sz.] (NySz.); 1591 czellege (NySz.); 1645 tsellengésekvel [sz.] (NySz.); 1748 szélleg (NySz.); 1784 tzellengeni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 1799 Czellöngö [sz.] (NSz.); 1799 csilleng-filleng (MNy. 36: 336); 1862 csellėg (CzF.) J: 1 1549/ ’ólálkodik; lézeng | herumschleichen; sich herumtreiben’ (↑); 2 1881 ’kevés van vmiből | es gibt nur wenig von etw’ (Nyr. 10: 139)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →csalinkázik-kal függ össze a palatoveláris párhuzamosság alapján; ehhez vö. (R.) cellekezik ’csavarog, kószál’ (1575: NySz.). A szó végződése -g gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus.
☞ MNy. 9: 388; EtSz. celleng a.; TESz.; EWUng.→ csalinkázikNszt ↪cselleng