csatlós A: 1634 csatlosink [?✐] (OklSz.) J: 1 1634 ’lovat vezető, kocsit kezelő inas, aki urát mindenhová elkíséri | Reitknecht’ (OklSz.) (↑); 2 1842 ’elvtelen, szolgalelkű követője vkinek, vminek | Gefolgsmann 〈pejor.〉’ (NSz.); 3 1845 ’kulacs; kancsó | Feldflasche; Art Krügel’ (SzT.); 4 1953 ’csatlós állam | Satellitenstaat’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A csatló ’csatlórúd, kapcsolórúd; kantárszíj; stb.’ (NySz.) (→csatol) szóból keletkezett névszóképzővel. A 2. jelentés pejoratív jelentésfejlődés útján keletkezett. A 3. jelentés valószínűleg a csatlós korsó ’egy fajta korsó, kancsó’ (1742: SzT.) szószerkezet jelzői részének tréfás önállósodásával fejlődött ki. ∼ Ugyanezt jelentette az egykori csatlókupa (1589: SzT.) összetétel is.
☞ TESz.; EWUng.Nszt csatlós