csaj A: 1852 csaj, csaja (AkadÉrt. 1852/5: 285); 1900 Csaj (Jenő–Vető: TolvSz. 63) J: 1 1900 ’〈az argóban:〉 leány | Schickse’ (Jenő–Vető: TolvSz. 63) (↑); 2 1908 ’ringyó | Hure’ (Zolnay–Gedényi)
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. (erd.) (szlk.) (cseh) čai ’kislány, leánygyermek’. Ez a cig. čavo ’fiú(gyermek), kisfiú’ nőnemű megfelelője [indoeurópai eredetű; vö. óind śāva-; izl. (óizl.) hūnn: ’fiatal, ifjú’]. Vö. még ném. (argó) tschai ’betörésnél szolgálatot teljesítő, kémkedő lány’. ⌂ A családi nyelvhasználatba az argóból szüremkedett be. A szó 1. jelentésében leginkább az ifjúsági nyelvben él. ∼ Idetartozik: csávó ’fiatalember’ (1862: NSz.), ez a cig. čavo (↑).
☞ TESz.; EWUng.Nszt csaj