cúca × A: 1388 Zulchas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. ʒulcha (BesztSzj. 127.); 1405 k. chucha (SchlSzj. 597.); 1585 k. czwcza (Gl.); 1690/ csuczája (Gyöngyösi: ÖK. 3: 65); 1784 Tsútza (Baróti Szabó: KisdedSz. 103); 1839 cuca (MTsz.) J: 1 1388 ? ’lándzsa | Lanze’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1784 ’vminek a hegye(s vége) | Spitze’ (↑); 3 1839 ’fűzőtű | Schnürnadel’ (↑); 4 1809 ’hegyes végű dorong, bot, nyárs stb. | zugespitzter Stab, Spieß usw.’ (Nszt. cuca¹ a.)
Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. | ≡ Blg. cyлицa; szbhv. sulica; szln. sulica; – cseh sudlice; or. (R.) cýлицa; stb.: ’lándzsa, dárda’ [< szláv *su- ’dob, vet, hajít’]. ⌂ A cúca keletkezésmódjához vö. →pálca, →utca, ill. →cirok, →cölöp. – Az erdélyi és moldvai (N.) szulica ’lándzsa’ (MTsz.) a rom. suliţă ’ua.’ közvetítésével került a magyarba. ≁ Nem tartozik ide: cuca ’vkinek a kedvese, szeretője; szajha’ (1791: Nszt.); ez a nyelvjárási szó talán játszi szóalkotással keletkezett a →cica szóból.
☞ MNy. 7: 425; EtSz. 2. cuca a.; Kniezsa: SzlJsz. 118; TESz. cuca a. is; EWUng.