cím A: 1780 k. Tisztczím (Nyr. 30: 472) J: 1 1780 k. ’rangot, méltóságot jelző megjelölés | Titel als Rang, Würde usw. kennzeichnende Bezeichnung’ (↑); 2 1786 ’könyv, műalkotás stb. megjelölése, felirata | Titel als kennzeichnender Name eines Buches, Kunstwerks usw.’ # (Nszt.); 3 1787 ’jelvény; címer | Abzeichen; Wappen’ (Nszt.); 4 1792 ’levélcím; lakcím | Briefanschrift; Wohnanschrift’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1832 ’jogcím | Rechtstitel’ (Nszt.); 6 1834 ’ürügy | Vorwand’ (Nszt.); 7 1841 ’tudományos, ill. más jelentős teljesítményért járó minősítés megjelölése | Bezeichnung wissenschaftlicher oder anderer hervorragender Leistung 〈auch im Sport〉’ (Nszt.) Sz: címez 1786 Tzímezni [sz.] (Nszt.) | címzetes 1788 tzímzetes (Nszt.) | címlet 1833 czimletü [sz.] (NSz.) | címke 1842 czímke (Szily: NyÚSz.) R: címén 1858 címén ’vmilyen okból; vmilyen (hamis) indokkal | aus irgendwelchem Grund; unter dem Vorwand von etw’ (MTSZ.)

Tudatos szóalkotásból keletkezett elvonás. |  ⌂  A →címer¹ ’jelvény; felirat’ szóból keletkezett. Egyes jelentések a ném. Titel ’rang, méltóság megnevezése; könyvcím; jogcím; stb.’ hatására keletkezhettek.  ⌘  Nyelvújítási szóalkotás.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ címer¹, jog-Nszt ↪cím; ↪címez; ↪címke; ↪címlet; ↪címzetes