cécó A: 1722 ? czél-czóf (MNy. 40: 230); 1851 czéczó (Nszt.); 1859 cékót (NSz.) J: 1 1851 ’zajos mulatozás, dorbézolás | Zecherei’ (↑); 2 1877 ’civakodás; verekedés | Zank; Rauferei’ (Nyr. 6: 88); 3 1884 ’ceremónia; fölösleges körülményesség | Zeremonien; überflüssige Umständlichkeif’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A cékó változat talán a →cékál hatására utal. ∼ Ugyanezzel a szóval képzett összetétel a (N.) hajcécó ’(pokoli) zsivaj, lárma’, amelynek eőtagja a →haj² indulatszó. ⚠ A →csélcsap előtagjával való összefüggés kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; MNy. 40: 230; TESz.; EWUng.Nszt ↪cécó