cic A: 1745 k. Czicz (MNy. 75: 256); nyj. cicc (Csűry: SzamSz.) J: ’〈macskahívogató szó〉 | 〈Lockruf für Katzen〉’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →cica és →cincog tövével azonos állathívogató szó, az egér hangját utánozza. Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. (baj.-osztr.) ziss; szlk. cic; stb.: ’‹macskahívogató szó›’.  ∼  Idetartoznak: cicic ’‹macskahívogató szó›’ (1803: Márton J.: MNSz.–NMSz. Mietz a.), cici ’ua.’ (1831: Kreszn.).

Nyr. 73: 245; TESz.; EWUng. cica, cincogNszt cic¹