cibere × A: 1475 ? Chibere [állatn.] (OklSz.); 1527 Cybere (OklSz.); 1583 Chybre [szn.] (SzT.); 1792 tziber (NSz.); 1890 cibëre (NySz.) J: 1 1527 ’egy fajta savanyú leves | Art sauere Suppe’ (↑); 2 1763 ’savanyú mártásféle | Art sauere Soße’ (NSz.); 3 1838 ’felserdült, csintalan lányka; szajha | schelmisches Mädchen; Hure’ (Tsz. Czofra a.); 4 1903 ’félig főtt híg lekvár, különösen szilvalekvár | dünnes Pflaumenmus’ (NyF. 10: 61)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, valószínűleg egy relatív fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltása. |  ⌂  Egy -e képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. Az -r gyakorító képzős relatív tő összefügghet a →cefre tövével. Az abszolút tő valószínűleg a →cefet tövével függ össze. A cibere és a cefre között szóhasadás ment végbe. 2 Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (N.) cibara, cibora; szln. cibara, cibora: ’kökényszilva’ [? < ném.  (baj.-osztr.) zeibern ’ua.’].

☞ MNy. 9: 411; EtSz.; Nyr. 45: 257; TESz.; EWUng.→ cefet, cefre