bóra A: 1717 e./ bórát (Nyr. 73: 18) J: ’északi szél 〈az Adriai-tengeren〉 | Bora’

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (rom.), (vel.), (mil.), (giul.) bora, (R.) borea ’északi szél ‹az Adrián›’ [lat. boreas ’északi szél’ < gör. βoρέας ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Bora; or. бopа; stb.: ’ua.; pusztító vihar’.  ⌂  A klasszicizáló stílusértékű m. boreás ’ua.’  (1620/: Farkas: GLEl.) az irodalmi nyelvben tulajdonnévként is használatos volt.

TESz.; EWUng.Nsztbóra