bókol A: 1778 bókulva [sz.] (RMKtár. 23: 40); 1784 Bókol (Baróti Szabó: KisdedSz. 12); nyj. búkkóll (ÚMTsz.) J: 1 1778 ’meghajol; hajlong | sich verbeugen, Bücklinge machen’ (↑); 2 1784 ’bólint; bóbiskol | nicken; nickend schlummern’ (↑); 3 1831 ’hódol; kellemeset mond | huldigen; komplimentieren’ # (Nszt.)
bók A: 1813 bókot (Nyr. 32: 476) J: 1 1813 ’elismerés; dicséret | Kompliment’ # (↑); 2 1834 ’(tiszteletadást kifejező) kisebb meghajlás | (höfliche) Verbeugung’ (Kunoss: Szóf. 9)
A szócsalád alapja, a bókol fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és talán összefügg a →bólogat, valamint a →bóbiskol szócsaládjának tövével. A bókol alak a nyelvújítás idején vált az irodalmi nyelv szavává.
A bók elvonás. | ⌘ A →bókol-ból Szemere Pál alkotta meg a nyelvújítás idején.