bóda × A: 1395 k. bolda (BesztSzj. 118.); 1585 bóda (Cal. 162); 1785 bódéjábúl (NSz.) J: 1 1395 k. ’ökölpajzs a kard markolatán | Faustschild am Schwertgriff’ (↑); 2 1585 ’markolat, nyél, fogantyú 〈szálfegyveren, evezőn, hajókormányon, egyéb eszközön〉 | Griff, Stiel, Handhabe 〈am Säbel, am Ruder usw.〉’ (↑)

Bizonytalan eredetű, talán török jövevényszó. |  ≡  Vö. csag. baldaq ’kardmarkolat’; kirg. baltaq ’kardmarkolat; mankó’; tat. baldak ’gyűrű, karika’; stb.  ≋  Megfelelője a mongolban is megtalálható.  ⌂  A biztos származtatást több tényező is gyengíti: a szóvég alakulása hangtani problémákat vet fel (de vö. →csipa), és az sem teljesen világos, hogy a szó melyik török nyelvből és melyik korból származik. A bódé változat a →bódé hatására keletkezhetett.  ⚠  A kunból való átvétel lehetőségét a megfelelő adat hiánya mellett a szóföldrajz sem támogatja, hiszen a szóra csupán a Dunántúlról vannak adataink.

☞ EtSz.; MNy. 31: 268; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.