bérc A: *1135/ [1262 e.] Berch [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1214 bercy [? sz.] (OklSz.); 1265 Byrch (OklSz.); 1297 Beyrch (OklSz.); 1329 Beerch (OklSz.); 1734 Börcz (MNy. 42: 23); nyj. pörcös [sz.] (MNy. 42: 24) J: 1 *1135/ [1262 e.] ’hegytető; hegy | Berggipfel; 〈hoher felsiger〉 Berg’ (↑); 2 1683 ’vmely tárgy csúcsa, hegye | Spitze 〈eines Gegenstandes〉’ (NySz.); 3 1734 ’magasabb fekvésű köves, bokros hely | höherliegender steiniger, buschiger Ort’ (↑)

Jövevényszó, valószínűleg egy déli szláv nyelvből, esetleg a szerbhorvátból. |  ≡  Szbhv.  (R. Kaj) brdec; – blg. бpъдцe; szln. brdce: ’domb, halom’ [< szláv *bьrdo ’domb, halom’; vö. →borda]. Vö. még cseh  (R.) Brdce  [hn.].  ⌂  A szláv és a magyar szó hangtani megfelelése szokatlan és nem egészen világos: talán egy *bér(d)ce alakban átvett hangsorból alakult a későbbi-mai bérc szó.

☞ Nyr. 40: 160; MNy. 42: 22; Kniezsa: SzlJsz. 596; I.OK. 10: 137; TESz.; EWUng.; HntT. 1: 145→ bordaNszt ↪bérc