bávad ∆ A: 1577 bauadua [sz.] (KolGl.) J: ’csodálkozik, bámul | staunen’

bámul A: 1585 El bawlt [sz.] (Cal. 717 [ɔ: 718]); 1604 Bámuloc, Elbávuloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1617 bavollyatoc [l-j] (NySz.) J: 1 1585 ’elrémül | erschrecken’ (↑); 2 1604 ’csodálkozik; mereven néz | staunen; stieren’ # (↑); 3 1617 ’csodál | bewundern’ # (↑)

bámít ∆ A: 1585 el bauuitom (Cal. 717 [ɔ: 718]); 1604 Bámitom (Szenczi Molnár: Dict. Obſtupefácio a.) J: 1 1585 ’megrémít, elborzaszt | entsetzen’ (↑); 2 1604 ’csodálkozásra késztet | in Staunen versetzen’ (↑); 3 1604 ’ámít | verführen’ (Szenczi Molnár: Dict.)

bámészkodik A: 1619 bavazkodvan [sz.] (NySz.); 1756 bámászkodva [sz.] (NySz.); 1798 bámíszkodó [sz.] (NSz.); 1807 Bámészkodni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1808 Bámászkodik [▽] (NSz.) J: ’bámul; önfeledten nézelődik | staunen; selbstvergessen um sich herumschauen’ #

bá A: 1636 Bá (EtSz. 3. bű a.) J: ’〈szájtátó, bárgyú csodálkozás gúnyolására〉 | 〈Interj. zur Nachahmung von einfältigem Staunen〉’

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A tő összefügg az →ámul szócsaládjának tövével, valamint a →bamba stb. tövével is. A végződések különféle igeképzők. A szó belseji m és v hiátustöltők. – A bá indulatszó feltehetőleg az igékkel párhuzamosan alakult ki. A bá a →bű-vel alkotott szólásszerű szókapcsolatokban főnévként is előfordul: bű vagy bá? ’mi lesz?, ez vagy az?’  (1794: Nszt. bá² a.). – A bámász ~ bámész ’bámuló, bámészkodó’  (1770: Kalmár: Prodr. 268) elvonás a bámészkodik-ból. A báva ’bamba, szájtáti’  (1808: Sándor I.: Toldalék) vagy elvonás a bávad-ból, vagy a szócsalád tövéből keletkezett -a folyamatos melléknévi igenévképzővel.

☞ MNy. 53: 462; TESz. bá² a., bámul a., báva a.; EWUng.→ ámul, bambaNszt ↪bá²; ↪bámészkodik; ↪bámít; ↪bámul