burját A: 1750 Burattiak [sz.] (NSz.); 1790 burétok (Nszt.); 1801 Burátok (Nszt.); 1877 burját (NyK. 13: 169); 1880 Burjétok (MagyLex. 5: 11) J: ‹fn› 1750 ’egy mongol nyelven beszélő nép tagja | Burjäte’ (↑) | ‹mn› 1850 ’burjátokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | burjätisch’ (Nszt.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Burjäte, (R.) buräte; ang. Buryat; fr. Bouriate, (R.) Bourète; or. бypят; stb.: ’burját ember’. Forrása: burját burjād ’ua.’; vö. még mong. burijad; kalm. bürēᴅ: ’ua.’. ⇒⌂ – A magyarba főleg a németből került át, majd valószínűleg az oroszból is.
☞ TESz.; EWUng.