bunyevác A: 1704 bunivácz (Pusztai); 1798 Bunyevátzoknak (Nszt.); 1833 Bunyovátz (Kassai: Gyökerésző 1: 379); 1881 Bunyėvácz (NSz.) J: ‹mn› 1704 ’a bunyevácokkal kapcsolatos, rájuk jellemző | bunjewatzisch’ () | ‹fn› 1798 ’a horvátok egyik néprajzi csoportjának tagja | Bunjewatze’ ()

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. Bunjevac ’bunyevác’ [? < szbhv. Buna ’‹folyó Hercegovinában›’].  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza a (R.) bunyó ’bunyevác’  (1885: Nszt.), amely a szbhv.  (N.) Búnjo ’ua.’ alakból származik [< szbhv. Bunjevac()].

EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 113; TESz.; EWUng.Nsztbunyevác