bulya ∆ A: 1556 bulyiak (Kakuk: CultW. 19); 1558 bwlakath (LevT. 1: 285); 1736 buja (OklSz.) J: ‹fn› 1 1556 ’török nő | türkische Frau’ (↑); 2 1801 ’ágyas | Kebsweib’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.) | ‹mn› 1 1563 ’török, keleti | türkisch, orientalisch’ (RMNy. 2/2: 181); 2 1838 ’vékony, ritkás | dünn, schütter’ (Tzs.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. bula ’muszlim nő; nagynéni; iszlám leányiskola tanítónője’ [< oszm.  (R.) bula, bola ’nagynéni’].  ≋  Megfelelői más balkáni nyelvekben is megtalálhatók: blg. була ’török nő’; albán bullë ’muszlim nő’; stb.  ⌂  A főnévi 2. jelentés a →buja hatására is keletkezhetett. A melléknévi 2. jelentés keletkezése feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a török nők a maguk által, házilag szőtt igen finom, áttetsző kelméikről voltak ismertek; ehhez vö. bulyavászon ’(vékony, finom) török gyolcsfajta’  (1620: SzT.).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 111; TESz.; EWUng.Nszt ↪bulya