bronz A: 1785 Bronze (MNy. 65: 229); 1808 Brontz, Bronz (Nszt.); 1838 Bronsz (Tzs.) J: 1 ’réznek és vmely más fémnek sárgás v. barnás színű, szilárd ötvözete | Bronze’ (↑); 2 1987 ’(sport)versenyen elért harmadik helyezés (jutalma), bronzérem | Bronzemedaille’ (Nszt.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Bronze; ang. bronze; fr. bronze; ol. bronzo; stb.: ’bronz’. Az olaszból terjedt el [tisztázatlan eredetű]. ⇒⌂ A magyarba főleg a német közvetítette. ⌂ A 2. jelentés metonimikusan jött létre.
☞ TESz.; EWUng.