brillíroz A: 1808 Brillérozni [sz.] (NSz.); 1816 brillirozni [sz.] (Gyarmathi: Voc. 102); 1820 brillírozott (Nszt.); 1910 brilliroz(ik) (Kelemen B.: IdSz.) J: ’remekel | brillieren’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. brillieren ’(teljesítménnyel) kitűnik, remekel, tündököl’ [< fr. briller ’fénylik, ragyog, csillog’].  ≋  Megfelelői: szbhv. briljirati; le. brylować się; stb.: ’brillíroz’.

EtSz.; TESz.; EWUng. briliánsNsztbrillíroz