briliáns A: 1759 Brillant (ItK. 14: 483); 1766/ briliantost [sz.] (MNy. 69: 494); 1772 prilliántal (MNy. 70: 92); 1774 Brilliánt gyüröket (MNy. 70: 92); 1780 Briliánsal (SzT.); 1796 Brillián (NSz.); 1797 brileántos [sz.] (SzT.) J: ‹fn› 1759 ’csiszolt gyémánt | Brillant’ (↑) | ‹mn› 1 1774 ’briliánssal díszített | mit Brillanten besetzt’ (↑); 2 1853 ’kiváló teljesítményt nyújtó | hervorragend’ # (NSz.) – De vö. 1746 briliántirozott ’briliáns alakúra csiszolt | brillantartig geschliffen’ (SzT.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. brillant, Brillant, (baj.-osztr.) briliant; ang. brilliant; fr. brillant; stb.: ’kiváló teljesítményt nyújtó’, ’csiszolt gyémánt’. A franciából terjedt el [< fr. briller ’fénylik, ragyog, csillog’]. ⌂ A magyarba német és francia közvetítéssel került át; az ns szóvég latinosítással jött létre. A (R.) briliantíroz (↑) alakhoz vö. ném. brillantieren ’ragyog; briliánst csiszol’.