brekeg A: 1815 brekekegsz (NSz.); 1845 brekkegése [sz.] (NSz.); 1862 brekėg (CzF.) J: ’kuruttyol | quaken’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Szoros összefüggésben áll a →rekeg-gel és feltehetőleg a szépirodalmi nyelvben, a gör. βρεκεκέξ ’‹a kuruttyolás, vartyogás utánzására szolgáló indulatszó›’ hatására keletkezett. Végződése: -g gyakorító képző. ∼ Idetartoznak: brekeke ’ua.’ (1811/: Nszt.), akárcsak a brekekél ’kuruttyol, brekeg, kvákog’ (1831: Kreszn.).
☞ EtSz. brekeke a.; MNy. 54: 187; Ruzsiczky: KazTájsz. 335; TESz. rekeg a.; EWUng.→ rekeg