borosta A: 1347 ? Burustato [hn.] (OklSz.); 1531 borostaalÿad [sz.] (ÉrsK. 392); 1578 borostya (NySz.); nyj. borosztás [sz.] (NyF. 10: 70) J: 1 1531 ’kefe; meszelő | Bürste; Weißpinsel’ (↑); 2 1578 ’szúrós szőr | Borste’ # (↑); 3 1938 ’egy fajta marhabetegség | Art Viehkrankheit’ (ÚMTsz.) Sz: borostás 1799 borostás (Márton J.: MNSz.–NMSz. Borstig a.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (szász E.) bōršt, būršt ’merev, sűrű szőr ‹főleg disznóé›’, (kfn. baj.-osztr.) burst ’ua.’, – ném. Borste ’ua.’, Bürste ’kefe’ [indoeurópai eredetű; vö. óind bhr̥̥ṣṭí-ḥ ’hegy, cakk(ozás), sarok’; or. бopщ ’medvekarom’; stb.].  ⌂  A borosta alak a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett; a szóvégi a a ném.  (baj.-osztr.) bürste többes számú alak szóvégi redukált magánhangzójának helyettesítésével jöhetett létre. A 3. jelentés keletkezésmódja tisztázatlan, esetleg betegség következtében kórosan elváltozott bőrre vonatkozhat.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ barázda, bárd¹, partvisNszt ↪borosta; ↪borostás