bornírt A: 1838 bornirtsága [sz.] (Hirnök 1838. júl. 16.: [4]); 1871 bornírtabb (NSz.) J: ’korlátolt | borniert’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. borniert ’szellemileg korlátolt’ [< fr. borné ’ua.’ német végződéssel].

EtSz.; TESz.; EWUng.Nsztbornírt