bokály × A: 1549 bokaly (OklSz.); 1585 bókál (Cal. 125); 1684 bogályos [sz.] (MNy. 23: 19); 1688 bogálly (MNy. 23: 201); 1763 bokáj (NSz.); 1816 bakáj (Gyarmathi: Voc. 99) J: 1 1549 ’cserép- v. üvegkorsó, ill. kancsó; bormérő edény | feinglasierter (verzierter) Tonkrug; Maßeinheit für Wein’ (↑); 2 1623 ’égetett, mázas cserépből készült fali v. kályhacsempe | Kachel’ (MNy. 23: 199); 3 1750 ’pohár | Becher’ (Wagner: Phras. Scyphus a.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (tr.) bocal, bucal, (v.-ven.) bocal, – ol. boccale: ’fajanszkorsó, pohár, kupa, borosedény; bor mértékegysége’ [lat.  (kés.) baucalis ’serleg, kupa; mértékegység’ < gör. βαύκαλις, βαυκάλιον ’italok hűtésére szolgáló cserépedény’].  ≋  Megfelelői: ném. Pokal ’kupa, serleg’; szln. bokal ’cserépedény’; stb.; európai vándorszó.  ⌂  Főleg az erdélyi magyar nyelvjárások szava.  ∼  Idetartoznak: (R.) bokálla  (1829: MNy. 60: 119); (N.) bokora ’cserépkorsó’  (ÚMTsz.): ezek valószínűleg a szbhv.  (N.) bòkara ’ua.; pohár’ szóból származnak. A (R.) pokál ’ivóserleg’  (1837: Nszt.) elszigetelt külön átvétel a németből (↑).

☞ MNy. 52: 450; NytudÉrt. 50: 88; TESz.; EWUng.→ bokolyó