bojár A: 1486 Boyer [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 753); 1502 Boyarones [lat. végződéssel] (OklSz.); 1522 Boyar [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 753); 1529 boér [✐] (StUnBB. 1962. 2: 20); 1583 Boerok (SzT.); 1594 Buyer (SzT.); 1829–1834/ bajárnak (NSz.) J: 1 1486 ? ’az egykori román fejedelemség(ek) kiváltságos rendjének tagja; fogarasföldi szabados v. nemes | Angehöriger des privilegierten Standes in der ehemaligen Walachei und Moldau; einer der Freigelassenen od. Adeligen in der Gegend von Fogarasch’ (↑), 1529 ’ua.’ (↑); 2 1792 ’orosz hűbérúr | russischer Feudalherr’ (Nszt. bojér a.); 3 1802 e. ’〈román〉 földbirtokos nemes | 〈rumänischer〉 adeliger Grundbesitzer’ (Nszt. bojér a.)

Román és német jövevényszó. |  ≡  A boér, bojér változatok a románból származnak: román boier, (R.) boiarin, boiaren, boiariu ’földbirtokos nemes’ [< óe. szl. boľarinъ ’előkelő ember, főméltóság’]. A bojár, bajár stb. változatok a 2. jelentésben a németből származnak: ném. Bojar ’főnemesi rangú személy a cári Oroszországban’ [< or. бoяpин ’hűbérúr’].  ≋  Megfelelői: lat.  (h.) Boyaro; ang. boyar; fr. boïard; stb.: ’bojár’.

☞ EtSz. boér a.; TESz.; EWUng.Nszt ↪bojár¹