szócikk megosztása

blazírt A: 1842 blasirt (Tudtár 1842/6: 83); 1853 blazírt (Délibáb 1853. jan. 16.: 96); 1855 blazirt (NSz.) J: ’fásult | blasiert’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. blasiert ’tompa, fásult’ [a fr. blasé ’ua.’, tkp. ’túltelített ‹oldat, folyadék›’ alapján keletkezett német végződéssel].  ≋  Megfelelői: svéd blaserad; szbhv. blaziran; stb.: ’tompa, fásult’.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪blazírt