biblia A: 1513 bíblíanak (NagyszK. 375); 1531 bÿbilÿath (ÉrsK. 327); 1769 Bíblia (NSz.) J: 1 1513 ’szentírás | Heilige Schrift’ # (↑); 2 1779/ ’nagy tekintélyű könyv; feltétlen tekintéllyel bíró, alapvető (fontosságú), rendszerint gyakran olvasott mű(vek gyűjteménye) 〈átvitt értelemben is〉 | in hohem Ansehen stehendes Buch; Fassung der wichtigsten Lehrsätze einer Wissenschaft, Ideologie usw. 〈auch abstr.〉’ (Nszt.); 3 1878 ’kártya | Spielkarten’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat., (e.), (h.) biblia [többes szám] ’a kereszténység szentírása’ [< gör.  (bibl.) βιβλία (ἅγια) ’(szent) könyvek’, amely a gör. βιβλίoν ’könyv’ többes számú alakja < gör. βύβλoς ’papiruszháncs’; ez ismeretlen eredetű]. Korábbi nézetek szerint a növény neve a föníciai Byblos város nevéből származik, amely az egyiptomi papiruszháncs kiviteli kikötője volt. Más, újabb vélemények szerint azonban fordított a helyzet, azaz a várost nevezték el a pairuszháncsról.  ≋  Megfelelői: ném. Bibel; fr. Bible; stb.: ’biblia’.  ⌂  A 2. jelentés metafora. A tréfás 3. jelentés az ördög bibliája ’játékkártya’  (1878: NSz.) szószerkezetből önállósulással keletkezett.  ∼  Az 1. jelentésben a biblia mellett gyakran fordul elő a szentírás (1372 u./ ʒent yraſnak  (JókK. 109)).

☞ Pais-Eml. 298; TESz.; EWUng.→ bibliotéka