berill A: 1395 k. berla geng (BesztSzj. 635.); 1519 Berýllus (JordK. 927); 1533 Berylus (Murm. 1559.); 1789 Beryllnek (Nszt.); 1791 Berilt (NSz.); 1835 Berill (Tzs. Beryll a.) J: ’egy fajta féldrágakő | Beryll’
Vándorszó. | ≡ Ném. Beryll; fr. béryl, béril; ol. berillo; szbhv. berilij; le. beryl; stb.: ’berill’. Vö. még gör. βήϱυλλoς; lat. beryllos, berullus, (k.) berillus: ’ua.’. Forrása a páli vēḷuriya ’ua..’. A latinból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a berill alak főleg német közvetítéssel, a berla változat az olaszon keresztül kerülhetett át, a berillus változat pedig a latinból származik. ⊚ Ásványtani szakszó.