belga A: 1602 Belgackal (Nyr. 92: 341); 1607 belgác (Nyr. 89: 387) J: ‹fn› 1 1602 ? ’belga ember | Belgier’ # (↑), 1772 ’ua.’ (Nszt. belga¹ a.); 2 1607 ’németalföldi ember | Niederländer’ (↑) | ‹mn› 1 1684 ’németalföldi | niederländisch’ (Kovács M.: KKtár. 209); 2 1833 ’a belgákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | belgisch’ # (Nszt. belga¹ a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Belgae [többes szám] ’az ókori Gallia északi részén élő kelta nép’, (k.) Belga ’Németalföld lakója’ [kelta eredetű; vö. ír bolg ’hólyag’; gall bulga ’bőrzsák’; stb.]. Az eredeti jelentés ’a dühösek’ vagy ’a büszkék’ lehetett. ≋ Megfelelői: fr. Belge; ol. belga; stb.: ’belga’.
☞ EtSz.; TESz. belga¹ a.; EWUng.Nszt ↪belga¹