behemót A: 1578 Behemot (Bornemisza: ÖrdKís. 35); 1801/ Behemót (I.OK. 30: 257) J: ‹fn› 1 1578 ’egy bizonyos nagy testű, nehézkes mozgású, hatalmas állat 〈a zsidó és a keresztény mitológiában〉 | ein gewisses mächtiges Tier 〈in der jüdischen und christlichen Myth〉’ (↑); 2 1578 ’elefánt | Elefant’ (↑); 3 1732 ’barom; nagy állat | Vieh; großes Tier’ (KáldiBibl. 2: 559); 4 1887 ’nagyra nőtt ember | Riesenkerl’ (NSz.) | ‹mn› 1911 ’ormótlanul nagy 〈testű〉 | robust’ (Nyr. 40: 88) | ‹partikula› 1947 ’〈melléknév fokozására〉 | 〈als Steigerungspartikel bei Adjektiven〉’ (Nszt.)

Latin  (e.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) Behemoth ’Behemót ‹tulajdonnévként›’. Forrása a héber behēmō [többes szám] ’víziló’ [< héber behēmā ’jószág, állat’]  ≋  Megfelelői: ném. Behemoth; fr. Béhémoth; stb.: ’behemót’. A Biblia révén terjedt el.  ⌂  A jelentések metaforák az 1. jelentés alapján. A magyarban ma főleg melléknévként használatos.

☞ Nyr. 40: 88; TESz.; EWUng.Nszt ↪behemót