bece × A: 1782 betzéket (Nszt.); 1818 böttze (NSz.); 1838 Beczi (Tsz.); nyj. bëccë (ÚMTsz.) J: 1 1782 ’(kis)borjú; tehén 〈a gyermeknyelvben〉 | Kälbchen; Kuh 〈in der Kindersprache〉’ (↑); 2 1793 ’elkényeztetett gyermek | Schoßkind’ (Nszt.); 3 1876 ’serdülő leány | heranwachsendes Mädchen’ (Nyr. 5: 473)

becéz A: 1842 beczéztetett [sz.] (NSz.) J: 1 1842 ’dédelget | liebkosen’ (↑); 2 1883 ’kedveskedve szólít; becenévvel illet | liebkosend rufen; beim Kosenamen nennen’ # (Nyr. 12: 244)

A szócsalád alapja, a bece származékszó. |  ⌂  A betz  (1782/: NSz.) állathívogató szóból jött létre -e, ill. -i kicsinyítő képzővel. A bece a gyermeknyelvben keletkezett, ma főleg a becenév ’kedveskedő névforma’ (1875: NSz.) összetett szóban él.

A becéz származékszó. |  ⌂  A bece szóból keletkezett -z igeképzővel. A jelentésváltozáshoz vö. ang. pet ’dédelgetett háziállat, cica’ > ang. pet ’becézget, babusgat’.

☞ TESz. becenév a., becéz a. is; EWUng.→ bociNszt ↪bece; ↪becéz