basszus A: 1604 Baſſuſt (Szenczi Molnár: Dict. Succentor a.); 1801 bászból (NSz.); 1805 basszus (NSz.); 1840 basst (NSz.); 1868 bassohang (NSz.) J: ‹mn› 1 [fn.-ként is] 1604 ’mély 〈hang〉 | tief 〈Ton〉’ (↑); 2 1806/ ’mélyhangú 〈személy, hangszer, húr〉 | tiefe Stimme habend 〈Person, Musikinstrument, Saite〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1795 ’basszusszólam | Bassstimme in einem Musikstück’ (Nszt.); 2 1796 k. ’mélyen zengő természeti hangjelenség | tiefer Ton in der Natur’ (Nszt.); 3 1802 ’basszushang | Bass’ (NSz.); 4 1872 ’basszushangú énekes | Bassist’ (Nszt.) | ‹msz› 1996 ’〈szitkozódásként, indulatkitörés kif.-ére〉’ (Nszt.)

Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat.  (kés.), (h.) bassus ’mély’ [ismeretlen eredetű]; – ném. Bass; ang. bass; ol. basso, (bre.), (giul.) bas; stb.: ’basszus’. Vö. még lat.  (h.) bassus ’ua.’. Zenei szakszóként az olaszból terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba nemzetközi szóként német és olasz közvetítéssel került át.  ∼  Idetartozik a basszista ’basszusban éneklő személy’  (1789: Nszt.), amely a ném. Bassist ’ua.’ átvétele a szóvég latinosításával; vö. baritonista (→bariton), szólista (→szóló) stb.

☞ TESz.; EWUng.