balta A: 1429 Baltha [szn.] (OklSz.); 1572/ boldát (MNy. 79: 507); 1821 bóta (NSz.); nyj. bartára (ÚMTsz.) J: 1 1572/ ’csatabárd | Streitaxt’ (MNy. 79: 507) (↑); 2 1636 ’rövid nyelű fejsze | Handbeil’ # (MFl.)
Török jövevényszó, valószínűleg a kunból. | ≡ CC. balta; oszm. balta; csuv.purtă; stb.: ’bárd, balta’ [iráni eredetű]. Megfelelői a mongolban és a tunguzban is megtalálhatók. ⌂ A kunból való származtatása szótörténeti okok mellett azzal magyarázható, hogy más, hasonló rendeltetésű eszköznevek is kun eredetűek lehetnek; vö. →bicsak, →buzogány, →csákány. ⌂⇒ A magyarból: le. (R.) balta; szlk. (N.) balta: ’ua.’. ∼ Az 1423 Baltha (NyK. 46: 129) adat minden valószínűség szerint egy kun személy neve.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; UrAltJb. 25: 300; Doerfer: TE. 1: 199; TESz.; Ligeti: TörK. 248; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ baltacímNszt balta