ballaszt A: 1825 Ballast [es. nem m.] (HasznMul. 1825/21: 162); 1830 ballastot (TudGyűjt. 14/11: 84); 1853 ballaszttal (NSz.) J: ’holtsúly; felesleges súly | Ballast; überflüssige Last’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Ballast ’értéktelen rakomány; holtteher; nehezék’ [< svéd ballast, barlast ’ua.’ < ? svéd bar ’puszta, tiszta’ + last ’teher, rakomány’, tkp. ’kereskedelmi érték nélküli teher’].  ≋  Megfelelői: ang. ballast; fr. ballast; stb.: ’ballaszt’.

TESz.; EWUng.Nsztballaszt