bagatell A: 1703 bagatella (RákFLev. 9: 152); 1744/ baggatella (MNy. 60: 110); 1749 bakatella (NySz. Alávalóság a.); 1774 bakatel (NSz.); 1775 bagatély (NSz.); 1796 bagatell (NSz.) J: [jelzői értrékben is] ’jelentéktelen csekélység | Bagatelle’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Bagatelle, (baj.-osztr.) bagatell; ang. bagatelle; fr. bagatelle; ol. bagattella: ’csekélység, apróság’. Az olaszban keletkezett [? < ol. (N.) baca ’bogyó’ (lat. baca ’ua.’)]. Valószínűleg a franciából terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a németből és az olaszból került; vö. még lat. (h.) bagatella ’csekélység, semmiség’.