bacilus A: 1878 bacillus [es. nem m.] (ÉrtTermTud. 8/15: 30); 1883 bacillusa (Balogh K.: OrvMűsz. Bacillus a.); 1883 bacilusokkal (TermtudKözl. 1883. jan. 1.: 9) J: ’kórokozó, mikroba | Bazillus’ #
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Bazille, Bazillus; ang. bacillus; fr. bacille; stb.: ’bacilus’. Vö. még lat. (tud.) bacillus ’pálcika alakú baktérium’ [< lat. (kés.) bacillus ’pálcika, botocska’]. A megnevezés jelentéstani alapja a hasadógombák, baktériumok pálcikaszerű alakja. ⇒⌂ A magyarba a latinból és a németből került át. ∼ Idetarozik: baci ’bacilus’ (1898: KakasM. 1893. okt. 30.: 7), amely szórövidítéssel keletkezett, és a tréfás-bizalmas nyelvhasználat szavaként él.
☞ TESz.; EWUng.