babér A: 1552 Babyr (MNy. 72: 127); 1577 k. Baber maggal (OrvK. 24); 1825–1826 babíl-mag (EtSz.) J: 1 1552 ’egy fajta örökzöld növény | Lorbeere (Laurus nobilis)’ # (↑); 2 1789 ’babérkoszorú 〈mint a dicsőség jelképe〉; dicsőség | Lorbeerkranz 〈als Symbol des Ruhmes〉; Ruhm’ (MNy. 33: 21); 3 1796 ’a babérnövény levele mint fűszer | Blatt des Lorbeers als Gewürz verwendet’ (Nszt.)

Vándorszó. |  ≡  Közvetlen megfelelő nincsenek, de nagy valószínűséggel összefügg a következő szavakkal: ném. Lorbeere, (kfn.) lōrber; fr. laurier; ol. lauro; cseh vavřín; le. wawrzyn, laur; stb.: ’babér’. Forrása a lat. laurus ’babérfa’.  ⌂  A szókezdő és szó belseji b-hez vö. a lengyel és a cseh megfelelőket. A kereskedelem révén a középkorban került Magyarországra.  ∼  Ugyanerre az etimonra mennek vissza a következő szavak: (N.) babkalevél ’babérlevél’  (1886: Nyr. 15: 517), amely a szlk.  (N.) bobok, bobka [többes szám] ’babér’ szóval függ össze; a babkáros ’házaló, vándorkereskedő’  (1857: Nszt.) -s foglalkozásnév-képzővel keletkezett a (N.), (R.) babkár ’ua.’ (1854: Nszt.) szóból [< szlk.  (N.) bobkár ’ua.’]. Vö. még babéros ’ua.’  (1885 u.: MNy. 40: 117).   ⚠  A németből való közvetlen származtatása téves.

☞ TESz. babkalevél a., babkáros a. is; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ lürbör