ármális ∆ A: 1614 Armalisra (MNy. 79: 124); 1664 Armálissa (SzT.); 1668 ármálisod (NySz.) J: ‹fn› 1614 ’nemesi (ok)levél | Adelsbrief; Freibrief’ (↑) | ‹mn› 1864 ’nemesi (ok)levéllel ellátott | mit Adelsbrief versehen’ (Nszt.)
ármálista ∆ A: 1761 armalista (NySz.); 1793 Ármálista (NSz.); 1829 Armárista (SzT.) J: ‹fn› 1761 ’nemesi (ok)levél birtokosa, tulajdonosa | Inhaber eines Adelsbriefs’ (↑) | ‹mn› 1780 k. ’nemesi címmel, oklevéllel rendelkező 〈személy v. csoport〉 | mit Adelsbrief versehen’ (SzT.)
Latin (h.) jövevényszók. | ≡ Lat. (h.) armales [többes szám] ’címeres levél, nemesi levél’ [< lat. (h.) literae armales [többes szám] ’címeres oklevél; nemesi levél’] | lat. (h.) armalista ’címeres v. okleveles nemes’. ⌂ A szóvégi, ill. szó belseji s-hez vö. →brutális, →árestál stb. ⊚ A nemesei előjogok megszüntetésével mindkét szó elavult.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ almárium