ámen A: 13. sz. eleje/ Amen (KT.); 1527 amennet (ÉrdyK. 392); 1531 ameen (ÉrsK. 363); 1546/ amment (HoffgreffÉn. m4b); 1750 Áment (NSz.); 1775 Ámmenek (NSz.); nyj. ammën (ÚMTsz.) J: ‹isz› 13. sz. eleje/ ’〈ima befejező szavaként〉 úgy legyen! | eine Interjektion 〈mit der die Gebete endigen〉 amen’ # (↑) | ‹fn› 1 1527 ’ima befejező szava; ima | Amen 〈das letzte Wort eines Gebetes〉; Gebet’ # (↑); 2 1750 ’jóváhagyás | Gutheißen’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. amen ’történjék meg!, legyen!’, (k.) ’igazán, valóban; örökké’, (e.) ’úgy legyen! ‹imádság zárószavaként›’ [< gör. ἀμήν ’bizony; úgy legyen!’ < héber āmēn ’igazán, bizonyára’]. ≋ Megfelelői: ném. amen; fr. amen; stb.: ’ámen’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.