ámbra A: 1577 k. Ambrath, Ambarth (OrvK. 356, 609); 1708 Ámber, Ámbra (Pápai Páriz: Dict.); 1838 amber (Tsz.) J: ’az ámbráscet beleiben képződő, kellemes illatúvá váló, illatszerként használt fehéresszürke, viaszhoz hasonló anyag | Amber’
Vándorszó. | ≡ Ném. Amber, Ambra; ol. ambra; rom. ambră; szbhv. ambra; szlk. ambra; stb.: ’ámbra’. Vö. még lat. (k.) ambar, ambra ’ua.’. Forrása az arab ʽanbar ’ua.’. Az európai nyelvekben a középkori latin révén terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a középkori latinból (ámbra, ambar), ill. német közvetítéssel (amber) került át.
☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.