állapotos A: 1903 állapotosság [sz.] (MKözig. 1903. nov. 1.: 6) J: ’terhes, viselős | schwanger’ #

Származékszó. |  ⌂  Az →állapot főnévből jött létre melléknévképzővel. Keletkezésében közrejátszhattak különféle melléknévi szószerkezetek; vö. →másállapot; vö. még nehézkes állapot ’terhesség’  (1768: SzT.); áldott állapot ’ua.’  (1931: Zlinszky: Eufemizmus). A szó valószínűleg jóval korábbi, mint az első adatai.  ⚠  Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely szerint a másállapotos ’terhes’ (< →másállapot) összetett szó utótagjának önállósulásával jött létre: ilyen összetétel csak a nyelvjárásokból mutatható ki.

TESz.; EWUng. állapikNsztállapotos