állandó A: 1519 allando (JordK. 808); 1595 Alandoo (Ver. 100.) J: ’folytonos | ständig’ # Sz: állandósít 1779 állandósítattak [sz.] (Szily: NyÚSz.) | állandósul 1833 állandósúl ’rögződik, megszilárdul | beständig werden, sich festigen’ (ErdélyiH. 1833. jún. 15.: 393); 1856 állandósult [sz.] ’rendszeressé, gyakorivá válik | ständig, regelmäßig werden’ (Zoltai L.: Debreczen 5)
Származékszó. | ⌂ Az →áll¹ igéből jött létre a beálló melléknévi igenév képzőjével. Melléknévi igenévből vált melléknévvé. A folytonosság, folyamatosság kifejezésére más nyelvek is gyakorta használtak ’áll’ jelentésű igei származékokat, vö. lat. constans ’állandó’ [< lat. stare ’áll’]; ném. ständig ’állandó’ [< ném. stehen ’áll’ ]; or. постоянный ’állandó, tartós’ [< or. стоять ’áll’] stb.
☞ TESz.; EWUng.→ áll¹Nszt ↪állandó; ↪állandósít; ↪állandósul